A városi nyitott kert egyre népszerűbb az emberek körében, és az ilyen jellegű "városi oázisok" tájvilágításának is egyre nagyobb figyelmet szentelnek. Melyek a tájtervezés különböző típusainak elterjedt módszerei? Ma bemutatunk néhány elterjedt kültéri tájvilágítási tervet:
Épületek éjszakai világítása. Épületek éjszakai világításához a leggyakrabban használt módszerek a reflektorok, a kontúrvilágítás, a belső fényáteresztő világítás stb.
Reflektoros világítás. Ez azt jelenti, hogy a vetítőlámpát (villogó lámpát) az épület homlokzatának közvetlen megvilágítására használják a terv szerint kiszámított szögben, hogy átalakítsák az épület éjszakai képét. Hatása nemcsak az épület teljes képét mutatja, hanem az épület alakját, háromdimenziós érzetét, kődekorációs anyagait és anyagtextúráját, valamint a dekoráció részletes kidolgozását is hatékonyan mutatja.
A reflektorfény nem egyszerűen az épület nappali képét reprodukálja, hanem a vetítővilágítás fény-, szín- és árnyékeszközeit használja fel az épület éjszakai, mozgóbb, szebb és nagyszerűbb képének átalakítására.
Kontúrvilágítás. Ez az épület körvonalainak közvetlen megrajzolása lineáris fényforrásokkal (fényfüzérek, neonfények, Meinai lámpák, fényvezető csövek, LED-fénycsíkok, teljes testet megvilágító optikai szálak stb.). Az épület szélének keskeny fénysugárral történő megvilágítása szintén körvonalazhatja a körvonalakat.
A belső áttetsző világítás beltéri világítást vagy speciális pozíciókban elhelyezett lámpákat használ, hogy a fényt az épület belsejéből a kültérre továbbítsa, és ezáltal gyönyörű éjszakai jelenetvilágítási hatást hozzon létre.
A tér éjszakai világítása. A tér világítását főként szökőkutak, a tér talaj- és jelzései, fasorok, földalatti bevásárlóközpontok vagy aluljárók be- és kijárati lámpái, valamint környezeti világítás, például a környező zöldterületek és virágágyások alkotják. A tér alakja és területe amorf és változatos. A világítást a funkcionális világítás előfeltételein kell elhelyezni, és a tér sajátos jellemzőinek megfelelően teljes mértékben ki kell alakítani a tér funkcióját.
A híd éjszakai kivilágítása. A modern hidak többnyire modern acél ferdekábeles hidak, beleértve a kéttornyú ferdekábeles hidakat és az egytornyú ferdekábeles hidakat. A ferdekábeles hidak formai jellegzetessége a kábel. A híd világítása ennek a jellegzetességnek a kiemelésére összpontosít. Különböző lámpákkal és egyedi művészi technikákkal egy hatalmas hárfa fog állni a folyón.
A híd fesztiválhangulatának összhatása érdekében a híd mindkét oldalán, az út mentén 4-5 méterenként elhelyezhető egy-egy művészi lámpa, amelyek csillogó gyöngynyakláncot alkotnak.
A torony tájvilágítása. A torony teste általában több alapvető részből áll, mint például az alap, a toronytest és a toronytető, amelyek harmonikus egészet alkotnak. A torony minden egyes részének teljes világítási teljesítménye nagyon fontos. Ha csak egy bizonyos részt mutatunk meg, vagy az egyiket a másikkal szemben előnyben részesítjük, az elidegeníti a torony összképét.
A torony felső része általában a távolsági megfigyelésre szolgál, és a világítás fényerejének megfelelően magasabbnak kell lennie.
A toronytest gyakran a részletgazdag és építészeti stílust magán viselő rész. A világítási módszereket gondosan kell kiválasztani, a torony elemeit és faragványait gondosan kell ábrázolni, és a toronytest fő részeit hangsúlyos világítási módszerekkel kell kiemelni.
A torony alapja az emberekhez közeli rész. Ennek a résznek a világítási teljesítménye a torony képének integritását hivatott kiegészíteni. A hozzá tartozó világításnak figyelembe kell vennie az emberek érzéseit közelről nézve. A világítás fényerejének, a fénytónusnak és a fény vetítési irányának konfigurációjának az emberek vizuális kényelmét kell szolgálnia.
Ami az egész tornyot illeti, alulról felfelé a világítófény megvilágítását fokozatosan növelni kell, ami a magasodó érzetet keltheti, és megfelel a vizuális törvénynek, amikor az emberek a tájat nézik.
Felüljáró tájvilágítása. A felüljáró gyakran a város fő közlekedési útján található, és fontos részét képezi a városi tájvilágítás összhatásának.
A felüljáró területén zöldterületet kell kialakítani, amely fontos szerepet játszik a felüljáró terület tájképi környezetének kialakításában, és amelyet teljes mértékben ki kell használni. Figyelje meg a felüljáró panorámás képét a magasból. Nemcsak a sáv vonalvezetése figyelhető meg, hanem a zöldterület fénykompozíciója és fényplasztikájában megjelenő elemek, valamint a híd környékén az utcai lámpák által alkotott világos vonal is. Ezeket a fényelemeket együttesen alkotják az összképet.
Vízi tájak tájvilágítása. A vízi táj a kerti táj fontos része. Számos vízi táj létezik, beleértve a nyílt vizű és fodrozódó kék hullámokkal rendelkező Nagy-tavakat, valamint a patakokat, szökőkutakat, vízeséseket és cementmedencéket.
Az éjszakai vízfelület megvilágításának módszere elsősorban a vízfelület felhasználásával valós jelenetet hoz létre, valamint a parton lévő fák és korlátok megvilágításával tükröződik a víz felszínén. A tükröződés és a valós jelenet összehasonlítva, egymást kivilágítva és visszaverve. A tükröződés dinamikus hatásával párosulva érdekessé és széppé teszi az embereket.
Szökőkutak és vízesések esetén a víz alatti világítás segítségével azonos vagy különböző színű víz alatti fények világíthatók felfelé egy bizonyos minta szerint. A hatás varázslatos és érdekes.
Fák tájvilágítása. A fák a kerti táj négy elemének egyikét alkotják. A fák tájvilágítását a fák magassága, mérete, alakja és színe szerint kell eltérően kezelni.
A park utak funkcionális világítása. Az út a kert ere, amely a bejárattól a látogatókat különböző látványosságokhoz vezeti. Az ösvény kanyargós, csendes hatást keltve. A világítási módszernek szorosan követnie kell ezt a jellemzőt.
Szoborvázlat tájvilágítása. A kertekben található szoborvázlatok és táblák díszítő jellegűek; a másik emléktárgy. A világításnak a szobor jellemzőiből kell kiindulnia, különösen a kulcsfontosságú részek, mint például a fej, a megjelenés, az anyagok, a szín és a környezet tekintetében. Az oldalt felülről lefelé kell önteni, és nem alkalmas arra, hogy elölről egyenletesen besugározzon, hogy valós megjelenésű, megfelelő csillogású és erős háromdimenziós érzetű világítási hatást keltsen. Keskeny nyalábú lámpákat kell választani és megfelelő fényforrásokkal felszerelni, hogy elkerüljék a turisták látóvonalának irányát és megakadályozzák a vakító interferenciát.
Ókori épületek tájvilágítása. A kínai klasszikus építészet egyedi és saját rendszerrel rendelkezik. Saját, belső jellemzőkkel bír az anyag, a forma, a sík és a térbeli elrendezés tekintetében. A főépületek középen helyezkednek el, a többi épület pedig mindkét oldalon a középtengely mentén fejlődik. Az építészeti forma alapvetően három részből áll: lépcsőalapból, tetőből és testből.
A kínai klasszikus építészet tetejét gyakran lágyan íveltre vágják, párkányok és gólyalábak veszik körül, szürke vagy üvegcserepekkel borítva, ami a kínai klasszikus építészet egyik inherens jellemzője. Ezért ennek a jellemzőnek a pontos megragadása és éjszakai fénnyel való kiemelése a kínai klasszikus építészet világításának kulcsa.
Közzététel ideje: 2022. márc. 9.
